Általában nem foglalok állást semmilyen társadalmi vagy politikai mozgalom mellett. Talán túl szkeptikus vagy csak önző vagyok ahhoz, hogy a saját bőrömet vigyem a vásárra egy közös jóért, amiért amúgy már százezrek harcolnak, szóval egy ide vagy oda, mit számít? Viszont vannak dolgok, amik mellett már én sem tudok szó nélkül elmenni. 

Mint azt a mélyreható kutatómunkám során a Wikipédiáról kiderítettem, a feminizmus 19. század óta játszik fontos szerepet a világon, a jelentősségét pedig a szócikknél jobban nem is lehetne összefoglalni, ezért idézem: 

"A feminizmus, számos irányzatának köszönhetően rendkívül sokrétű, és az élet szinte minden területén érezteti a hatását. Egyes mozgalmak kifejezetten a nők gazdasági helyzetével foglalkoznak, mások a fizikai biztonságára helyezik a hangsúlyt, legyen szó akár a családon belüli, akár a munkahelyi erőszakról, vagy épp a prostitúcióról. Akadnak olyanok, akik az egészségügyre specializálódnak, vagy épp a törvények és a jog oldaláról közelítik meg a kérdést. A különböző irányzatokat a közös alapaxióma tartja össze, miszerint: "A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők." A feminizmus célja tehát az, hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat, amelyek egy férfit megilletnek."

Tehát az eredeti jelenség lényege a törvényes és erkölcsi dolgokban való egyenlőség, manapság azonban kezdenek kicsit túlkapni a dolgok, legalábbis az én mércém szerint. 

Igen, az öntudattól túlcsorduló nők már megint összetévesztik a feminizmus fontos jelenségét a sértődött hisztivel, így újabb jelenségről beszélhetünk: a Hairy Legs Club, azaz a szőrös lábak klubja. Először tumblr-n láttam ezt a képet, ahol a "jó, valakiben már megint nagy az igazságérzet" gondolatával tovább is léptem róla. Majd pár nappal később már a Nesze!szer-en is erről olvastam, és mint kiderült, már egy egész jelentékeny mozgalom épült arra, hogy ha a férfiaktól senki nem várja el, hogy botoválják a testüket, a nőktől miért? Ezen felbuzdulva pedig meglepően sokan dobják el az epiláló eszközöket, és büszkén küldik a képeket a meghökkentően szőrös női lábakról és hónaljakról - szerencsére más testrészekről nem.

Természetesen, ahogy a rajzon is olvasható, valóban mindeniknek joga van azt tenni vagy nem tenni a saját testével, amit ő jónak lát, de akkor nekem is van jogom véleményt nyilvánítani róla. Azt gondolom, ezek a női egyenjogúságról szóló mondvacsinált mozgalmak, amik olyan problémákat akarnak megoldani, amik a kitalálásuk előtt nem is léteztek, már kezdenek túlzásba esni. Vannak szerepek az életben, amik a nemünkből adódóan el nem hagyhatóak. Ilyen a nők alapvetően igényes megjelenése is, ami nyilvánvalóan magába foglalja az epilálást. Művészi szinten kellően meghökkentő tud lenni egy stílusos képen elrejtett női testszőrzet, de a mindennapokban csak simán gusztustalan. Akármennyire próbálkoznak ezek az emberek, már kőbe vésett a női szőrzet elidegenítő effektje. Időről időre visszatér ez az őrület, mindig megtalálva a legerősebb közvetítői platformot (jelen esetben ez a social media), de szerintem egyáltalán nem baj, hogy sosem hosszú életű. Személy szerint én szeretek adni magamra. Sminkelni, hajat dizájnolni, mindent. És távolról sem gondolom azt, hogy ennek hátterében csak az a torz társadalmi felfogás áll, hogy a nőknek ösztönösen minden lépésükkel a kívánatosságot kell sugározni az erősebbik nem felé, ami persze alárendeli őket. Én akkor érzem jól magam a bőrömben, ha tudom, hogy tiszta vagyok és ápolt, és ehhez nekem szorosan hozzátartozik a rendszeres szőrtelenítés.

Ahogy már írtam, mindenki a saját mércéje alapján dönti el, mennyire fontos a külső megjelenés és mi tartozik a személyes kényelemérzetéhez. Viszont ezzel a felesleges "white people problem" balhéval elveszik a helyet azok elől a fontos problémák elől, amikre egy tekintélyes feminista közösség talán az egész világ figyelmét felhívhatná, gondolok itt például néhány keleti ország nőinek a helyzetére, a kényszerített prostitúcióra, vagy ha nem akarunk annyira messze menni: a nők alacsonyabb fizetésére. Szóval ezért is szomorú ez igazából: mert már megint mindenkinek több kell, és nem tudja értékelni azt, ami megadatott. Nem azért, mert csúnya. Bár az is elég gáz.